"There's no easy way to say this so I'll just say it, I met someone. It was an accident, I wasn't looking for it, it wasn't on the make, it was a perfect storm."
Sok minden történhet néhány hét alatt. Az igazat megvallva pár nap is elég. Most érzem úgy, hogy ott vagyok, ahol lennem kell és legfőképp azzal, akivel kell. Mintha minden lépésem ide vezetett volna, a hajam levágatásától kezdve a BTK-s másnapokon át a Feneketlen-tóig. Bármennyire is mondogattam, hogy nekem most nem kell senki, és hogy igazából nem tudom mit akarok, csak azt, hogy mit nem, végül pont azt kaptam, amire szükségem volt. Tudjátok, mint a Rolling Stones klasszikusban. Ami amúgy épp akkor szólalt meg egy varázslatosan elhagyatott kis Aiginai kocsmában, amikor betértünk oda az eső ellen. Igen, Görögország. Eddig nem tápláltam különösebb érzéseket a hely iránt, csak néztem a képeket, tanultam róla, olvastam a könyveket és mentem vizsgázni belőlük. De most. Ott az egész előttem, alattam, fölöttem és Athén a maga 3,5 milliós forgatagával, ahogy büszkén kiemelkednek az apró mediterrán házak közül a 2500 éves romok márványai. A robogók és motorok, az őrült közlekedés, a 2 eurós gyros minden sarkon, a 1,5 méter magasságig összegraffitizett falak és bejáratok, a becsalogatós bácsik a sétálóutcákon, az erős szemöldökű görög nők, a telepakolt kioszkok, a minden földi jóval elárasztott standok a piacon, az öklömnyi zamatos olívabogyók, a strandon 10 euróért zaklató-masszírozó középkorú kínai nénik, a lemnosi sztélé, Agamemnón maszkja, a nagyon kék tenger, a hajóút sirályokkal és delfinekkel, a kis elhagyottnak tűnő szigetek és a mindenki által (except me ofc) szívesen szürcsölt frappáns frappék. Elképesztő. Gyönyörű. Ευχαριστώ. Ahogy ott táncoltam Aigina egy romos tornya mellett az esőben, vagy ahogy a hajónk tetején törölközőkbe csavarva hallgattuk a szelest a szélben. Imádtam, tényleg. Életem hete volt, de igazából a boldogságom nem állt meg ennyivel, hiszen hogy ezen a héten az eddigi metrók, buszok, villamosok, hajók, repülők után tényleg összes lehetséges utazási módot kipróbáljam, vonatra szálltam és mentem még egy kört itthon is. Rég találkoztam már ilyennel, hogy valami ennyire működjön magától. Most jó. De még milyen jó. Sose volt még ilyen jó. Kíváncsian várom a folytatást. És most itt bármennyire is örömködök, hogy szépen alakul az életem szinte minden téren, hosszú hónap áll előttem. Vége a szorgalmi időszaknak, vége görög álmomnak, itt az ideje felébredni; hétfőtől kezdődik a vizsgaidőszak, nekem is. Jajj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése